Érdemes röviden áttekinteni, hogy jogrendszerünkben milyen tulajdonformák léteznek. E kérdés a magyar jogban különösen fontos, hiszen a tulajdonformák között korábban hierarchikus viszony állt fenn. E megkülönböztetést 1989-ben megszüntette a jogalkotó, és Alkotmányunk hatályos szövege ennek megfelelően kimondja, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon, és a magántulajdon egyenjogú, és egyenlő védelemben részesül. A köztulajdon állami vagy önkormányzati tulajdon lehet. Az állam tehát biztosítja a tulajdonhoz való jogot, azonban a tulajdonjognak számos korlátozása van. Ez magából az Alkotmányból is kitűnik, mivel alaptörvényünk külön nevesítve szól a kisajátításról. Tulajdont kisajátítani egyébiránt csak kivételesen, és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben, és módon, teljes, feltétlen, és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ezzel összhangban a Polgári Törvénykönyv értemében ingatlant kivételesen, közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon, és célokra - lehet kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen, és azonnali kártalanítás jár. A közjogi (közérdekű) korlátozások meglehetősen széles körűek. Példának okáért a Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy – ha törvény eltérően nem rendelkezik –, kizárólag az állam tulajdonában vannak a föld méhének kincsei; a felszín alatti vizek, a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek, és természetes tavak, valamint ezek medre; a folyóvíz elhagyott medre, és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget; az országos közutak, az országos törzshálózati vasúti pályák, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az ország területe feletti légtér; a távközlésre felhasználható frekvenciák, a hírközlő hálózatok működéséhez, hírközlési szolgáltatások nyújtásához, illetőleg hírközlő hálózatok, és szolgáltatások együttműködéséhez szükséges azonosítók és ezek tartományai. Az állami tulajdon kizárólagos tárgyai forgalomképtelenek, ezért elidegenítésük semmis, azonban a használatuk, és birtokuk átengedhető. A fent említett korlátozások lényegében tulajdonszerzési korlátozások, amelyek, vagy mindenki számára tiltják bizonyos dolgok tulajdonba vételét, illetve feltételhez, vagy engedélyhez kötik azt. Felmerülhet a kérdés, hogy miért léteznek korlátai a tulajdonjognak, hiszen a tulajdonjog egy alapvető jog. E tekintetben egyrészt fel kell hívni a figyelmet a fent már említettekre, miszerint nem véletlen, hogy a tulajdonnal kapcsolatos rendelkezések nem az állampolgári alapjogok körében vannak nevesítve. Az Alkotmány kimondja, hogy egy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Mint azt lentebb látni fogjuk, a tulajdonjognak úgynevezett részjogosítványai vannak, amelyek korlátozása nem feltétlenül jelenti a tulajdonjog egészének korlátozását. A tulajdonjog tehát részjogosítványokból tevődik össze, melyek a következők: a birtoklás joga, a használat, és a hasznok szedésének a joga, valamint a rendelkezési jog. Az előbb nevesített részjogosítványok mellett a tulajdonjog tartalmát képezi a tulajdonosnak a terhek és a kárveszély viselésére vonatkozó kötelessége is. A tulajdonjognak magánjogi korlátai is vannak, amelyek tipikusan az egyes részjogosítványokat korlátozzák. Ilyen magánjogi korlátokat tartalmaznak a szomszédjogi szabályok, a túlépítésre vonatkozó rendelkezések valamint az elidegenítési, és terhelési tilalom intézménye. A szomszédjog jellemzően a használat jogát, az elidegenítési, és terhelési tilalom pedig a rendelkezés jogát korlátozza.

Forrás: rakosline.hu